Üzenet az új lakóknak!
Elképzelem milyen furcsa beköltözni egy otthonba. Higgyék el, ez csak az elején ilyen. Ha úgy állnak hozzá, hogy jobb lesz, mint ahol eddig voltak, akkor nem csalódnak. Az elején én is igy éreztem betegen, és 50 évesen özvegyen, de arra gondoltam, ahogy idősödünk, nem lesz jobb az állapotunk, és ne terheljem gyerekeimet stb…. Egy olyan hely kellett, ahol van orvos, nővér és ha rosszul vagyok, kihívják a mentőt, tehát nem vagyok egyedül. Engem az isten vezérelt a törökbálinti otthonba és én jöttem, más otthont meg se nézve! Tudtam, hogy amit ő mutat az csak jó lehet! Drága lakótársaim! Ez így is volt. Úgy gondolom, a szeretetre nem jöhet gyűlölet!! Ha nem is rögtön /türelemre van szükség/ de ez így van! 6 éve vagyok itt és mindenkit szeretek, hiszen nagyon igyekeznek mindenkinek a kívánságát teljesíteni, a körülményekhez képest, hiszen nehéz időket élünk meg. Mindenkiben van rossz és jó. A jót kell megkeresni. Én azt érzem, hogy szeretettel vagyok mindenki iránt s vannak, akik különösen kedvesek számomra. Mikor meglátom bármelyik dolgozót, a szívem csordultig van szeretettel, és szeretném átadni nekik ezt a szeretetet! Ha az ember ad, akkor kap is! A lényeg, hogy nem szabad elkeseredni, hanem meglátni mindenben a pozitívumot és azt kell felnagyítani. Ez táplálja a lelket és a szívet és nem leszünk magányosak, mert adni jó!
Kedves új beköltözők! A szeretetnél nincs csodálatosabb, és a szeretet ingyen van, hát adják önök is, és azt se felejtsék el, hogy nincsenek egyedül, mert van, aki vigyázz ránk szüntelenül. Ő feláldozta magát értünk! Köszönöm, ha végig olvasták gondolataim, és isten áldjon és védjen mindenkit!
Nagy szeretettel
Cservenkay Mariann
Törökbálint, 2023.09.26.
„Hát ezek a kislányok itt mind csodálatosak. Próbálnék negatívumot keresni, szidni őket, de nem lehet. Fantasztikus, micsoda jó kis szobát varázsoltak ide nekem. Még számítógép asztalom is van. Ez az Attila meg úgy dolgozik, olyan tisztaságot varázsol, amilyet még nem láttam. Pedig dolgoztam nagy vállalatnál is.”
Sauer Rudolf
Zugló, 2023.08.21.
A tűzesettel kezdetém, mert ez érdekel jelenleg mindenkit, amelynek én is szenvedő alanya vagyok, mert abban az épületben van a frissen felújított apartmanom, ahol a tűz keletkezett az alagsori garázsban.
Éjjel történt, amikor már sokan javában aludtak. Én a földszinten lakom, közvetlen a tűzeset felett. A füst miatt nem lehetett eljutni a bejárati ajtóig, így a kiskutyámmal a kert felé menekültem. Ekkor már nagy volt a nyüzsgés, egymás után jöttek a tűzoltók. Az ápolók, akik éjszakások voltak – később úgy láttam berendeltek még további szakápolókat, ápolókat és vezetőket is – azonnal a földszinti apartmanokból kísérték ki és szükség esetén látták el a bentlakókat. Az emeleteken a balkonra szorultak a füst miatt a lakók, de a tűzoltók gyorsan intézkedtek, hogy mindenki biztonságba kerüljön. Mindannyian pánikban és sokkos állapotban voltunk. Ilyet még nem éltünk át. Az itt dolgozók egytől egyik feszített munkával tették a dolgukat. Nem is tudom, hogy volt ennyi jelenlétük! Minden elismerésem az övék. Igyekeztek megszervezni, hogy kit hova vigyenek az otthonon belül és kívül. Sajnos kára szinte mindenkinek van, hiszen a hűtőszekrényekben lévő élelmiszerek áram hiányában mind megromlottak, ki kellett dobni őket. Bizonyára több kár is keletkezett, csak remélni tudom, hogy a biztosító a vezetéssel karöltve legalább az anyagi kártalanításokkal tudja enyhíteni az itt lakók átélt borzalmait.
Én ennek a tragédiának köszönhetően átéltem egy csodát. A legnagyobb bajban az egyik kedves lakótársam segítő kezet nyújtott és megosztva a másik épületben lévő apartmanját, felajánlotta, hogy befogad, amíg nem tudok visszaköltözni a helyre hozott otthonomba.
Egy pár mondat erejéig, ha van még türelme olvasni, megosztanék pár gondolatot.
Másfél éve édesanyámat – aki nagy beteg volt – már minden kórházból elutasították, mert ezekben az intézményekben sokáig nem tudják ápolni a betegeket, így a hozzátartozó(k)nak kell gondoskodni az ellátásukról. Mikor teljesen kilátástalan volt a helyzet, az Olajág Otthon nyújtott segítséget, ahol a Fokozott Ápolási részlegen oldották meg a 24 órás felügyeletét és ápolását. Azt is megoldották, hogy 65 évesen beköltözve a közelében lehessek és segíthessek az ápolásában. Így közvetlen rálátásom lehetett, hogy milyen ember feletti munkát végeznek ezen a részlegen és az otthon egészét tekintve a szakápolók, ápolók, főnővérek és helyetteseik, de idesorolhatnám a vezetőket, a bentlakók életét komfortosabbá tevő szakembereket, takarítókat, portásokat és egyéb „fogaskerekeket a gépezetben”.
Vannak hibák és hiányosságok is, igen, de figyelembe kellene venni a bentlakóknak, hozzátartozóknak és másoknak is, hogy itt idős, beteg emberek vannak, akik átéltek sok rosszat, tragédiákat az életük során, megsebzett a lelkük, és már sajnos nem olyan türelmesek. Nem jól hallanak vagy nem hallanak egyáltalán, nem jól látnak, van aki magányos. Ebben az otthonban nagyon sok programot szerveznek helyben és utaztatásokkal is. Megemlékeznek a születésnapokról, az ünnepekről, amikor mindenki kap egy kis ajándékot, karácsonykor, húsvétkor feldíszítik az épületeket is.
Igen, drága ez a hely, de attól, hogy valaki nem veszi igénybe az összes szolgáltatást (uszoda, mosoda, konyha, kertészkedés, betegek kocsival utaztatása orvosi intézményekbe stb.) az intézménynek fizetnie kell ezeknek a költségeit is.
Mindenesetre az összes érintettől továbbra is türelmet, megértést, szeretet, odafigyelést, kedvességet igényel a helyzet.
Budapest, 2023. augusztus 17.
Üdvözlettel:
Fehér Judit
„Tisztelt újpalotai Olajág Otthon!
Almassy Aladárnét, Gizellát még 1979-óta ismertem, akkor Californiában élt, férje halála után hazaköltözésében segítettem neki. 106 éves koráig élt az Önök Otthonában, mindig megelégedett volt, jó kedélyű, soha panaszt az ellátásra tőle nem hallottam. Okosan, élhetően alakította ki a környezetét a kis lakosztályában, jól érezte magát. Ezt azért írom ide, mert igen elismerendő és dicsérendő dolog az az ellátás, környezet, gondoskodás, amit Önök ott Újpalotán nyújtottak a részére. Egyben példamutató is lehet. ”
dr. Pethes Margit, Almássy Gizella (Ciki) régi ismerőse
Hegedűs Gyuri bácsi köszönő levele doktornő felé/lakó/Csepel
„Egy éve már…
Igen, egy éve, hogy elköltöztem otthonról, feladtam mindent és beköltöztem az Olajág törökbálinti otthonába. 62 évesen. Hogy miért? Röviden megpróbálom leírni.
Férjem súlyos beteg lett és kérésére elköltöztünk Pestről Érdre a testvéremékkel és a lányomékkal együtt, egy nagy házba. A fiamék is a közelünkben laktak. Sajnos a férjem egy év múlva eltávozott, s már nincs velünk. A továbbiakban az együtt lakás nem volt szerencsés, az egészségi állapotom meg egyre romlott. Nem akartam a gyerekek terhére lenni. Sokat imádkoztam, és úgy döntöttem, ez igy nem mehet tovább. Közöltem a gyerekekkel, hogy otthonba szeretnék menni, ez lesz a legjobb megoldás. Megdöbbentek, de tiszteletben tartották kérésemet.
Én már tudtam a törökbálinti otthonról, és oda jelentkeztem. Persze szorongtam, féltem, hogy mi lesz velem, hogy bírom a sok idős lakót, nem leszek-e lehangolt, stb.
Eljött az idő és szóltak, hogy mehetek az apartmanomba, ami egy szobából, konyhafülkéből, fürdőszobából és teraszból áll. A kezdeti nehézségek után, amik fél évig tartottak /egyik kórház a másik után/, a nővérek megmutatták mennyire törődnek velem; mindenre odafigyelve, szeretettel, nem hagytak magamra. A lakók is szeretettel fordultak felém, s aggódtak értem. Ezek után kezdtem magamhoz térni, s elfogadni a helyzetet, sokak megdöbbenésére. Nem voltam és nem vagyok egyedül, mert lettek anyáim, testvéreim, nővéreim és húgaim.
Ami még nagyon segített, és segít ma is, az az uszoda. Mikor megláttam, nem hittem a szememnek. Csodálatos tisztaság és odafigyelés az idős emberekre, az úszómesterünk személyében. A víz vegyi összetétele is nagyon jó. Tudni kell, hogy allergiás vagyok a túl sok klórra, és ilyen selymes vizű uszodában még nem voltam. Azon kívül a pálmák, a virágok is díszítik az uszodát. Fél órával kezdtem és ma már egy órát úszom naponta. Ez a fénypont az életemben. A napsugár, ahogy játszik a vízen, öröm tölt el, és úgy érzem, hogy ember vagyok, aki még tud valamit csinálni, hisz ami a földön nem megy az a vízben igen. Csodálatos! Nagyon örülök, hogy ez a szolgáltatás itt megtalálható, mert én már nem nagyon tudnék járni, sem ha nem lenne!
Nagyon segít minket kitartó tornával a gyógytornászunk is. Egyre többen vagyunk a tornaórán, hála Istennek! A büfé is csodálatos a mindig mosolygó Diával és fantasztikus áruival! Nincs olyan dolog, amit nem szerezne meg nekünk!
Az összes dolgozóról csak jót tudnék írni, de akkor ennek a levélnek soha nem lenne vége.
Suma summáról: a lényeg, hogy nem döntöttem rosszul, mert ilyen emberek vesznek körül. Ha szeretetet adhatok, egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés, akkor már jó a napom, mert kapok is, és ennél többre nem vágyom. Így telt el az eddigi egy év itt az otthonban.”
Cservenkay Mariann/lakó/Törökbálint
„Időskorban minden ember nyugalomra, biztonságra vágyik. Mi ezt itt találtuk meg Törökbálinton az Olajág Otthonban, amely ténylegesen az otthonunkká vált.”
törökbálinti lakók közös gondolatai
„12 éve és hat hónapja lakom itt. Saját elhatározásom volt a beköltözés. Eleinte tartottam attól, hogy nehéz lesz az új élet. De hamar megbékéltem magammal és a világgal. Igyekszem minden programon részt venni. Leginkább a kultúra vonz, a zene és az irodalom, a színház, de szívesen kirándulok. A legeslegjobban játszani szeretek. A Scrabble a kedvencem, de jöhet a römi is. A kártyajátéknak köszönhetem a jó barátnőimet is. Mi négyen már külön is csinálunk magunknak programot, remélem, még sokáig!
Hogyan érzem magam itt? – Erről csak annyit, hogy egy évvel ezelőtt a húgom is beköltözött ide.”
Pető Károlyné Kati néni / lakó / Újpalota
„Június óta havonta van Csepeli otthonunkban meseterápián alapuló mese-előadás. A mese nem csak a gyerekeknek szól, hanem a felnőttek és öregek is tanulhatnak belőle bölcsességet, jóságot, sőt, ravaszságot. Élvezzük Annamária előadását, igazi mesemondóként van jelen. Nem csak mesét hallunk, de mi is mesélhetünk, beszélhetünk saját gyerekkorunk meséiről, történeteiről. Hurrá, éljen a mese!”
Hegedűs Györgyné / lakó / Csepel
„Olajág Otthon lett a mi lakásunk,
benne szintén otthonra találtunk.
Legyen minden együtt töltött óra,
békesség és öröm hordozója.”
törökbálinti lakók közös gondolatai
„Férjem halála után egyedül maradtam otthon. Megláttam a hirdetést, hogy saját apartmanban lakhatok, figyelnek rám, törődnek velem, kényelmesen élhetek, nem leszek magányos. Beköltöztem három éve, elégedett vagyok mindennel. Szeretek nyüzsögni, jönni-menni. Beszélgetni. Mindig találok elfoglaltságot. Kirándulok, klubokba megyek, családi programokra visznek a gyerekek.
Úgy érzem, beilleszkedtem, ismerősökkel lehetek, mindig van néhány jó szavunk egymáshoz. Itt szerzett barátnőmmel, Margitkával igazán jóban vagyunk. Mindketten szeretjük a zenét, ő citerázik, együtt énekelünk. Már „fellépést” is szereztem magunknak, minden héten a DRF részlegen a betegeknek zenélünk, ők meg énekelnek velünk. Olyan szeretettel fogadnak bennünket, hogy minket is tovább éltetnek ezek a találkozások. Fiam vagy a lányom is, ha hívnak, mindig megkérdezik: Anya ma is fogtok énekelni?- Hát persze!- mondom.
Drabbant Béláné Ica néni / lakó / Újpalota
„2010. június 1 –én nagyon rossz állapotban jöttem be a zuglói Paskal Otthonba. Azóta 2 csípő protézis műtéten estem át. Úgy érzem, hogy itt egy biztonságos védőháló vesz körül. Mindennap a szociális csoportból érdeklődnek, hogy van-e valami problémám. Ha egészségügyi állapotom megkívánja, az ebédet felhozzák a szobába a nővérek. Orvosi ellátásban részesülök, rendelésekre, Kórház, Rendelő intézetbe, ha nem tudok elmenni, elvisznek gépkocsival. Rendezvények, kirándulások vannak, amik feldobják az egyhangú hétköznapokat és találkozhatunk és ismerkedhetünk a lakótársakkal. Jól és biztonságban érzem magam a saját bútoraimmal, berendezett lakrészemben.”
Becsei Andrásné / lakó / Zugló
Néhány évvel ezelőtt édesanyámat, a C épület gyengélkedő részlegén, most pedig mintegy hat hónapig édesapámat a B. épület ápolási részlegén ápolták.
Mindkét esetben nagyon sok jó tapasztalatom volt, mind az ellátás, mind az ápolás tekintetében. Bátran elmondhatom, hogy az ápoló személyzet nagyon figyelmesen és odaadóan végezte a feladatát, különösen megfogott az, hogy minden ápolttal személyre szabottan foglalkoztak. Az ápolási részlegen külön gondoskodtak program lehetőségekről. Minden itt lakó ember méltóságát megőrizve töltheti itt élete hátralépő idejét.
Külön figyelmet érdemel az élelmezés. Mindenki a neki előírt, diétás előírásoknak megfelelő és ízletes ételeket és italokat kapja.”
Jávori Péter / hozzátartozó / Zugló