“Tisztelt újpalotai Olajág Otthon!
Almassy Aladárnét, Gizellát még 1979-óta ismertem, akkor Californiában élt, férje halála után hazaköltözésében segítettem neki. 106 éves koráig élt az Önök Otthonában, mindig megelégedett volt, jó kedélyű, soha panaszt az ellátásra tőle nem hallottam. Okosan, élhetően alakította ki a környezetét a kis lakosztályában, jól érezte magát. Ezt azért írom ide, mert igen elismerendő és dicsérendő dolog az az ellátás, környezet, gondoskodás, amit Önök ott Újpalotán nyújtottak a részére. Egyben példamutató is lehet. ”
dr. Pethes Margit, Almássy Gizella (Ciki) régi ismerőse
Hegedűs Gyuri bácsi köszönő levele doktornő felé/lakó/Csepel
“Egy éve már…
Igen, egy éve, hogy elköltöztem otthonról, feladtam mindent és beköltöztem az Olajág törökbálinti otthonába. 62 évesen. Hogy miért? Röviden megpróbálom leírni.
Férjem súlyos beteg lett és kérésére elköltöztünk Pestről Érdre a testvéremékkel és a lányomékkal együtt, egy nagy házba. A fiamék is a közelünkben laktak. Sajnos a férjem egy év múlva eltávozott, s már nincs velünk. A továbbiakban az együtt lakás nem volt szerencsés, az egészségi állapotom meg egyre romlott. Nem akartam a gyerekek terhére lenni. Sokat imádkoztam, és úgy döntöttem, ez igy nem mehet tovább. Közöltem a gyerekekkel, hogy otthonba szeretnék menni, ez lesz a legjobb megoldás. Megdöbbentek, de tiszteletben tartották kérésemet.
Én már tudtam a törökbálinti otthonról, és oda jelentkeztem. Persze szorongtam, féltem, hogy mi lesz velem, hogy bírom a sok idős lakót, nem leszek-e lehangolt, stb.
Eljött az idő és szóltak, hogy mehetek az apartmanomba, ami egy szobából, konyhafülkéből, fürdőszobából és teraszból áll. A kezdeti nehézségek után, amik fél évig tartottak /egyik kórház a másik után/, a nővérek megmutatták mennyire törődnek velem; mindenre odafigyelve, szeretettel, nem hagytak magamra. A lakók is szeretettel fordultak felém, s aggódtak értem. Ezek után kezdtem magamhoz térni, s elfogadni a helyzetet, sokak megdöbbenésére. Nem voltam és nem vagyok egyedül, mert lettek anyáim, testvéreim, nővéreim és húgaim.
Ami még nagyon segített, és segít ma is, az az uszoda. Mikor megláttam, nem hittem a szememnek. Csodálatos tisztaság és odafigyelés az idős emberekre, az úszómesterünk személyében. A víz vegyi összetétele is nagyon jó. Tudni kell, hogy allergiás vagyok a túl sok klórra, és ilyen selymes vizű uszodában még nem voltam. Azon kívül a pálmák, a virágok is díszítik az uszodát. Fél órával kezdtem és ma már egy órát úszom naponta. Ez a fénypont az életemben. A napsugár, ahogy játszik a vízen, öröm tölt el, és úgy érzem, hogy ember vagyok, aki még tud valamit csinálni, hisz ami a földön nem megy az a vízben igen. Csodálatos! Nagyon örülök, hogy ez a szolgáltatás itt megtalálható, mert én már nem nagyon tudnék járni, sem ha nem lenne!
Nagyon segít minket kitartó tornával a gyógytornászunk is. Egyre többen vagyunk a tornaórán, hála Istennek! A büfé is csodálatos a mindig mosolygó Diával és fantasztikus áruival! Nincs olyan dolog, amit nem szerezne meg nekünk!
Az összes dolgozóról csak jót tudnék írni, de akkor ennek a levélnek soha nem lenne vége.
Suma summáról: a lényeg, hogy nem döntöttem rosszul, mert ilyen emberek vesznek körül. Ha szeretetet adhatok, egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés, akkor már jó a napom, mert kapok is, és ennél többre nem vágyom. Így telt el az eddigi egy év itt az otthonban.”
Cservenkay Mariann/lakó/Törökbálint
„Időskorban minden ember nyugalomra, biztonságra vágyik. Mi ezt itt találtuk meg Törökbálinton az Olajág Otthonban, amely ténylegesen az otthonunkká vált.”
törökbálinti lakók közös gondolatai
„12 éve és hat hónapja lakom itt. Saját elhatározásom volt a beköltözés. Eleinte tartottam attól, hogy nehéz lesz az új élet. De hamar megbékéltem magammal és a világgal. Igyekszem minden programon részt venni. Leginkább a kultúra vonz, a zene és az irodalom, a színház, de szívesen kirándulok. A legeslegjobban játszani szeretek. A Scrabble a kedvencem, de jöhet a römi is. A kártyajátéknak köszönhetem a jó barátnőimet is. Mi négyen már külön is csinálunk magunknak programot, remélem, még sokáig!
Hogyan érzem magam itt? – Erről csak annyit, hogy egy évvel ezelőtt a húgom is beköltözött ide.”
Pető Károlyné Kati néni / lakó / Újpalota
„Június óta havonta van Csepeli otthonunkban meseterápián alapuló mese-előadás. A mese nem csak a gyerekeknek szól, hanem a felnőttek és öregek is tanulhatnak belőle bölcsességet, jóságot, sőt, ravaszságot. Élvezzük Annamária előadását, igazi mesemondóként van jelen. Nem csak mesét hallunk, de mi is mesélhetünk, beszélhetünk saját gyerekkorunk meséiről, történeteiről. Hurrá, éljen a mese!”
Hegedűs Györgyné / lakó / Csepel
„Olajág Otthon lett a mi lakásunk,
benne szintén otthonra találtunk.
Legyen minden együtt töltött óra,
békesség és öröm hordozója.”
törökbálinti lakók közös gondolatai
„Férjem halála után egyedül maradtam otthon. Megláttam a hirdetést, hogy saját apartmanban lakhatok, figyelnek rám, törődnek velem, kényelmesen élhetek, nem leszek magányos. Beköltöztem három éve, elégedett vagyok mindennel. Szeretek nyüzsögni, jönni-menni. Beszélgetni. Mindig találok elfoglaltságot. Kirándulok, klubokba megyek, családi programokra visznek a gyerekek.
Úgy érzem, beilleszkedtem, ismerősökkel lehetek, mindig van néhány jó szavunk egymáshoz. Itt szerzett barátnőmmel, Margitkával igazán jóban vagyunk. Mindketten szeretjük a zenét, ő citerázik, együtt énekelünk. Már „fellépést” is szereztem magunknak, minden héten a DRF részlegen a betegeknek zenélünk, ők meg énekelnek velünk. Olyan szeretettel fogadnak bennünket, hogy minket is tovább éltetnek ezek a találkozások. Fiam vagy a lányom is, ha hívnak, mindig megkérdezik: Anya ma is fogtok énekelni?- Hát persze!- mondom.
Drabbant Béláné Ica néni / lakó / Újpalota
„2010. június 1 –én nagyon rossz állapotban jöttem be a zuglói Paskal Otthonba. Azóta 2 csípő protézis műtéten estem át. Úgy érzem, hogy itt egy biztonságos védőháló vesz körül. Mindennap a szociális csoportból érdeklődnek, hogy van-e valami problémám. Ha egészségügyi állapotom megkívánja, az ebédet felhozzák a szobába a nővérek. Orvosi ellátásban részesülök, rendelésekre, Kórház, Rendelő intézetbe, ha nem tudok elmenni, elvisznek gépkocsival. Rendezvények, kirándulások vannak, amik feldobják az egyhangú hétköznapokat és találkozhatunk és ismerkedhetünk a lakótársakkal. Jól és biztonságban érzem magam a saját bútoraimmal, berendezett lakrészemben.”
Becsei Andrásné / lakó / Zugló
Néhány évvel ezelőtt édesanyámat, a C épület gyengélkedő részlegén, most pedig mintegy hat hónapig édesapámat a B. épület ápolási részlegén ápolták.
Mindkét esetben nagyon sok jó tapasztalatom volt, mind az ellátás, mind az ápolás tekintetében. Bátran elmondhatom, hogy az ápoló személyzet nagyon figyelmesen és odaadóan végezte a feladatát, különösen megfogott az, hogy minden ápolttal személyre szabottan foglalkoztak. Az ápolási részlegen külön gondoskodtak program lehetőségekről. Minden itt lakó ember méltóságát megőrizve töltheti itt élete hátralépő idejét.
Külön figyelmet érdemel az élelmezés. Mindenki a neki előírt, diétás előírásoknak megfelelő és ízletes ételeket és italokat kapja.”
Jávori Péter / hozzátartozó / Zugló