A tűzesettel kezdetém, mert ez érdekel jelenleg mindenkit, amelynek én is szenvedő alanya vagyok, mert abban az épületben van a frissen felújított apartmanom, ahol a tűz keletkezett az alagsori garázsban.
Éjjel történt, amikor már sokan javában aludtak. Én a földszinten lakom, közvetlen a tűzeset felett. A füst miatt nem lehetett eljutni a bejárati ajtóig, így a kiskutyámmal a kert felé menekültem. Ekkor már nagy volt a nyüzsgés, egymás után jöttek a tűzoltók. Az ápolók, akik éjszakások voltak – később úgy láttam berendeltek még további szakápolókat, ápolókat és vezetőket is – azonnal a földszinti apartmanokból kísérték ki és szükség esetén látták el a bentlakókat. Az emeleteken a balkonra szorultak a füst miatt a lakók, de a tűzoltók gyorsan intézkedtek, hogy mindenki biztonságba kerüljön. Mindannyian pánikban és sokkos állapotban voltunk. Ilyet még nem éltünk át. Az itt dolgozók egytől egyik feszített munkával tették a dolgukat. Nem is tudom, hogy volt ennyi jelenlétük! Minden elismerésem az övék. Igyekeztek megszervezni, hogy kit hova vigyenek az otthonon belül és kívül. Sajnos kára szinte mindenkinek van, hiszen a hűtőszekrényekben lévő élelmiszerek áram hiányában mind megromlottak, ki kellett dobni őket. Bizonyára több kár is keletkezett, csak remélni tudom, hogy a biztosító a vezetéssel karöltve legalább az anyagi kártalanításokkal tudja enyhíteni az itt lakók átélt borzalmait.
Én ennek a tragédiának köszönhetően átéltem egy csodát. A legnagyobb bajban az egyik kedves lakótársam segítő kezet nyújtott és megosztva a másik épületben lévő apartmanját, felajánlotta, hogy befogad, amíg nem tudok visszaköltözni a helyre hozott otthonomba.
Egy pár mondat erejéig, ha van még türelme olvasni, megosztanék pár gondolatot.
Másfél éve édesanyámat – aki nagy beteg volt – már minden kórházból elutasították, mert ezekben az intézményekben sokáig nem tudják ápolni a betegeket, így a hozzátartozó(k)nak kell gondoskodni az ellátásukról. Mikor teljesen kilátástalan volt a helyzet, az Olajág Otthon nyújtott segítséget, ahol a Fokozott Ápolási részlegen oldották meg a 24 órás felügyeletét és ápolását. Azt is megoldották, hogy 65 évesen beköltözve a közelében lehessek és segíthessek az ápolásában. Így közvetlen rálátásom lehetett, hogy milyen ember feletti munkát végeznek ezen a részlegen és az otthon egészét tekintve a szakápolók, ápolók, főnővérek és helyetteseik, de idesorolhatnám a vezetőket, a bentlakók életét komfortosabbá tevő szakembereket, takarítókat, portásokat és egyéb „fogaskerekeket a gépezetben”.
Vannak hibák és hiányosságok is, igen, de figyelembe kellene venni a bentlakóknak, hozzátartozóknak és másoknak is, hogy itt idős, beteg emberek vannak, akik átéltek sok rosszat, tragédiákat az életük során, megsebzett a lelkük, és már sajnos nem olyan türelmesek. Nem jól hallanak vagy nem hallanak egyáltalán, nem jól látnak, van aki magányos. Ebben az otthonban nagyon sok programot szerveznek helyben és utaztatásokkal is. Megemlékeznek a születésnapokról, az ünnepekről, amikor mindenki kap egy kis ajándékot, karácsonykor, húsvétkor feldíszítik az épületeket is.
Igen, drága ez a hely, de attól, hogy valaki nem veszi igénybe az összes szolgáltatást (uszoda, mosoda, konyha, kertészkedés, betegek kocsival utaztatása orvosi intézményekbe stb.) az intézménynek fizetnie kell ezeknek a költségeit is.
Mindenesetre az összes érintettől továbbra is türelmet, megértést, szeretet, odafigyelést, kedvességet igényel a helyzet.
Budapest, 2023. augusztus 17.
Üdvözlettel: