Rólunk mondták

90 éves vagyok, 13 éve élek az Olajág Otthonban, nekem nagyon bevált, az első pillanattól nagyon jól érzem itt magam. Észrevettem, azok az idős emberek, akik kezdik elveszíteni az önállóságukat, nagyon megijednek, nem akarnak lekerülni a FÁG részlegre.

Most én is lekerültem a FÁG-ra 5 hétre, amitől annyira félnek az idős lakótársaim. Én nem félek, sőt úgy érzem magam, mint egy szanatóriumban. Egész más az ellátás, 2 hölgy Katika és Marcsika, úgy bánik az idősekkel mint ha egy nagy család lenne. A reggeli és a vacsora úgy van megalkotva, hogy fog nélkül is el tudják fogyasztani. Lényegében olyan, mint egy 3 vagy 4 csillagos szálloda. Nagyon jól érzik magukat az emberek, nevetgélnek, tisztaság van.
Gyönyörű tiszta az ágynemű és az egész részleg. Nagyon figyelmesek a nővérek, ha valaki köhög, már mennek is segíteni, kérdezik, mi baj van? A Kinga pedig olyan csoda munkát végez, guggolva úgy kezeli és kötözi a kis öregnek a lábát, hogy minden elismerésem.
Számomra ez nagyon megható.

Én már nem félek a jövőtől és biztonságban érzem magam!

Tapasztalta és fogalmazta az élet és mi:

Kovács Istvánné (Bori néni)
Az íródeák: Bényi Szilvi

Csepel 2025.11.20.

„Ha álmodtál egy világot magadnak,
Álmodj utat és indulj el rajta…”
/ Bagdi Bella: Jobb Veled a Világ/

Fenti idézet 2024 őszén, a zuglói otthonban megtartott10 hetes Senior Boldogságóra keretében vésődött agyamba! S aztán a folytatás:

„Légy Te a szó, mit a világban hallani szeretnél!”

A Boldogságóra építő gondolatait még emelték bennem a Vezér úti, 2024. decemberi események. Ekkor „Karácsonyi Fénykoszorú” c. forgatókönyvvel felépített vers-ének-tánc műsorunkat mutattuk be az étteremben, teltházas lakótársi érdeklődéssel. A nagy siker és érdeklődés bebizonyította, hogy:

Kell a vers! Kell a szó! Kell az ének!

S ebből azonnal kisarjadzott a gondolat, hogy kell a vers és az ének Törökbálinton, Csepelen, Pátyon, Újpalotán is! Bagdi Bella ilyen helyzetben megadja a megoldást:

„Tégy meg ma valami jót valakiért!”

Az én költészeti érdeklődésem nem újkeletű! Szívesen írom le, hogy 2004-töl 10 éven át a Sote Battyányi-Strattman László Idősek Akadémiájának Irka Körét vezettem az I. kerület, Budavári Művelődési Házban. Fő feladatunknak éreztük a magyar nyelv és költészet ápolását. Jeles napokhoz kötődő műsorainkat havonta mutattuk be Budavári Művelődési Ház programfüzete szerint.

Itt a zuglói Olajág Otthonokban is egy hasonló kis közösséget szeretnék összehozni, körülbelül 15-20 versszerető érdeklődőt, és a betanult előadásokat ki szeretném vinni bemutatni, mindegyik Olajág Otthonba.

Olajág Líra és Dallam Műhely – ez volna a cím!

Az Olajágnak mint fogalomnak, szimbolikus jelentéseit – mint béke, igazságosság, jog, kézművesség, a tudás ébrentartása, művészetek – ezeket nap mint nap, gyakorlati életünkben az Olajág Idősek Otthonában megtapasztaljuk. A líra, dallam és műhely is mind töblettartalmat hordoz. Szeretném, ha jövőbeni kis csapatunkkal körbejárhatnánk az Olajág Otthonokat és minden ünnephez valami kis közösségépítő pluszt elvihetnénk.

Így be is teljesedne a Senior Boldogságóra program!

Tégy ma valami jót valakiért!

És joggal érezhetjük, hogy:

Jobb velünk a Világ!

Levelemet megfontolásra ajánlom!
Tisztelettel: Dr. Nyitrai Xavér Pálné, Julcsi

Nyílt levél Dr. Nyitrai Xavér Pálné, Julcsi részére

Tisztelt Lakónk, Kedves Julcsi,

Mély örömmel olvastam levelét, hiszen annak több fontos összetevője is van.

Az Olajág Jólléti Program megszületésének első lépéseiként megjelenő Boldogságóra Bagdi Bellával, célhoz ért, és remélem, a további terveink is megtalálják az utat az Önök szívéhez.

A kezdeményezés, mellyel megkeresett, nagyon kedves számomra is, hiszen a vers, az ének, a tánc alkalmas mély érzelmek – öröm, bánat, feloldás – megélésére, amire minden korosztálynak szüksége van.

Köszönjük a javaslatot és boldogan segítünk abban, hogy megvalósuljon!

Üdvözlettel:
Szász Krisztina
marketing- és programigazgató

Otthonom, az Olajág

Ebben az évben 84 éves leszek…

Tudomásul venni, hogy megöregedtünk, nagyon nehéz. Különösen olyan embernek, aki fiatalok között töltötte az életének több mint negyven évét, középiskolai tanárként.

Mintha tegnap történt volna, amikor 2022-ben, egy szeptemberi napon beléptem a Mátyás téri Olajág Otthonba. Első pillantásra riasztóan hatott rám a sok idős, segítségre szoruló ember, mintha magamat láttam volna megsokszorozva. Aztán szép lassan kezdtem megismerni az itt élőket, akik közül egyre többel éreztem lelki rokonságot, ha ezt szavakban talán nem is tudtam igazán kifejezni. Sajnos, a magánéletemben kicsit befelé forduló ember vagyok: szeretek egyedül olvasgatni, zenét hallgatni, néha egy-egy filmet megnézni.

Az otthonban mégis kellemes meglepetésként ért, hogy az itt dolgozók törődnek hangulatunk javításával, testi és szellemi leépülésünk lehetőség szerinti késleltetésével.

Nagyszerű programjaink szervezését Sárdy Zsuzsának köszönhetjük elsősorban. Ezek közül kiemelném a heti kétszeri gyógytornát. Ágika remek munkát végez, kitűnően választja ki a különböző testrészek megmozgatására irányuló feladatokat. Kedves egyénisége, együttérzése még a legzordabb reumás téli napokon is elfeledteti rossz hangulatunkat. Kiemelném még a Petőfi Irodalmi Múzeum foglalkozásait, ahol sokat bővültek ismereteink magyar költőkről, írókról.

Jelenleg folyik egy érdekes, hasznos agytorna Fige Gergely, kedves fiatalember vezetésével. Ha több ilyen programban lenne részünk, csökkenne talán a szellemileg leépült idős emberek száma.

Végül köszönetet mondok a mindenkivel megértő, segítőkész Oláh Csilla igazgatóasszonynak, aki nélkül sok minden nem menne ilyen gördülékenyen.

Mindent összegezve: hálás vagyok az Otthon dolgozóinak, a nővérek áldozatos munkájától kezdve, a szociális osztályon át az orvosi ellátásig.

Külön köszönet Gyurinak, aki sokkal többet tesz, mint ami egy portás kötelessége: kedvessége, segítőkészsége példamutató.
Végezetül köszönöm még Arankának és Andikának, hogy segítettek a szemműtétem előtti és utána való vizsgálatokon, így eltűnt már a szürkehályogom, újra jó a szemem.

Budapest, 2025. február
Hálás szívvel,
Kozma Ferencné, Erzsi néni

Tisztelt Szerémi Ágnes!

Szeretném megköszönni Önnek, hogy lehetőséget biztosított a számomra, hogy Édesanyámmal ( Osoha Lászlóné) töltsem a születésnapját. Egy nagyon kellemes hetet tölthettem vele.

Nagyon sok érdekes és izgalmas programban volt részem vele együtt.

Szombaton érkeztem meg hozzá, így a hétvégét kettesben töltöttük. Viszont hétfőtől kezdve minden napra találtunk olyan programot, ami kicsit más mint a mindennapi élet. Kezdve a hétfői tornával, amit Ágota tartott. Meglepetésként, anyukámat megköszöntötte az egész csapat születésnapja alkalmából. A sütemény amit Ágota készített, külön meglepetés volt. Jó volt látni, hogy a Lakók mennyire szeretik ezt a programot. Nagyon sokan részt vettek benne. 2 teremben voltunk, teltházzal. Hangulatos és változatos tornagyakorlatokat kellett végezni. Ugyan én inkább az átlag életkor csökkentésében játszottam nagyobb szerepet, de ez a mozgásforma még nekem is nagyon jó volt. Délután folyamán Ildikó szervezésében megköszöntötték az összes januári születésnapost.

Keddi napot megint együtt töltöttük.

Szerdán délelőtt ismét Ildikó szervezésében vettünk részt egy kreatív órán. Készültek a farsangi mulatságra. Délután pedig zenés szeánsz volt. Hangtálak segítségével lazítottunk, majd az előadó hölgy azt is megmutatta, hogy ezek a tálak gyógyításra is alkalmasak.

Csütörtökön, ismét Ildikó szervezésében egy Tea délutánon vettünk részt. A résztvevők és természetesen Ildikó is verseket olvastak fel, illetve vicces történeteket hallgattunk meg, miközben elfogyasztottunk egy kellemes teát.

Mivel pénteken éjszaka indultam vissza, így a napot Édesanyámmal töltöttem ismét kettesben.

A hét folyamán megismerkedhettem a szomszédokkal, illetve azokkal a Lakókkal akikkel Anyunak már így 4 hónap után van kapcsolata. Találkoztam a lelkiismeretes Ápolónőkkel, akik rendszeresen és nagyon kedvesen mindig jöttek és hozták Anyu gyógyszereit. Tudom, hogy nagyon sok a munkájuk, de minden alkalommal volt egy-két kedves szavuk Anyuhoz, megkérdezték jól van-e. Mindezt olyan természetességgel, nem tolakodóan.

Anyu szobájában próbáltam a rendet is előállítani, így akadt mosnivaló is. Elnézést kértem a mosodában a Hölgyektől, hogy most kicsit több ruha érkezett hozzájuk, mire azt a választ kaptam, hogy semmi gond, ez a munkájuk. Tiszta, rendezett ruhákat kaptunk vissza.

Nekem a takarítás a mániám, így Ildikótól kértem egy porszívót, jeleztem felé, hogy nem a kolleganője munkájával nem vagyok elégedett, hanem anyu szobáját kicsit rendbeszedtem és természetes, hogy nem várom el senkitől, hogy utánam takarítson. Kedves volt és segítőkész, bár rohanásban volt szinte mindig.

Zsuzsával is találkoztam, aki Édesanyám emeletén dolgozik. Elmondta, hogy Anyu szépen kezd beilleszkedni. Természetesen az elején voltak problémák, de a sokéves tapasztalata és az óriási empátiájának köszönhetően könnyen tudott Anyunak segíteni.

Az étkezésről is szeretnék pár szót ejteni, bár tudom nem vagyunk egyformák. Mivel én főleg menzán nőttem fel, így nem volt meglepő az ízvilág. Sajnos epekő műtétem volt 2 éve, így nem ehetek bármit, de ezt is sikeresen meg tudták számomra oldani. Amit itt külön szeretnék kiemelni, hogy a konyhai dolgozók mennyire figyelmesek voltak.

Tudom, hogy a mai helyzetben nagyon nehéz megbízható és jó munkaerőt találni. Ismerem az otthoni helyzetet, bár lassan 8 éve nem Magyarországon élek, tudom azt is, hogy ezek az emberek, akik az Ön intézményében dolgoznak, sajnos nincsenek túlfizetve, hiszen ez az ágazat nem erről híres, viszont amit tapasztaltam az az volt, hogy szívvel-lélekkel és nagyon nagy odafigyeléssel végzik a munkájukat.

Kérem, ha módjában áll adja át köszönetemet a dolgozóinak. Sajnos nekem ez akkor és ott nem volt megoldható. Tudom, hogy én csak egy vagyok a sok Lakó rokonai közül, de számomra nagyon kellemes 1 hét volt.

Munkájához sok türelmet és erőt kívánok!

Üdvözlettel:

Üzenet az új lakóknak!

Elképzelem milyen furcsa beköltözni egy otthonba. Higgyék el, ez csak az elején ilyen. Ha úgy állnak hozzá, hogy jobb lesz, mint ahol eddig voltak, akkor nem csalódnak. Az elején én is igy éreztem betegen, és 50 évesen özvegyen, de arra gondoltam, ahogy idősödünk, nem lesz jobb az állapotunk, és ne terheljem gyerekeimet stb…. Egy olyan hely kellett, ahol van orvos, nővér és ha rosszul vagyok, kihívják a mentőt, tehát nem vagyok egyedül. Engem az isten vezérelt a törökbálinti otthonba és én jöttem, más otthont meg se nézve! Tudtam, hogy amit ő mutat az csak jó lehet! Drága lakótársaim! Ez így is volt. Úgy gondolom, a szeretetre nem jöhet gyűlölet!! Ha nem is rögtön /türelemre van szükség/ de ez így van! 6 éve vagyok itt és mindenkit szeretek, hiszen nagyon igyekeznek mindenkinek a kívánságát teljesíteni, a körülményekhez képest, hiszen nehéz időket élünk meg. Mindenkiben van rossz és jó. A jót kell megkeresni. Én azt érzem, hogy szeretettel vagyok mindenki iránt s vannak, akik különösen kedvesek számomra. Mikor meglátom bármelyik dolgozót, a szívem csordultig van szeretettel, és szeretném átadni nekik ezt a szeretetet! Ha az ember ad, akkor kap is! A lényeg, hogy nem szabad elkeseredni, hanem meglátni mindenben a pozitívumot és azt kell felnagyítani. Ez táplálja a lelket és a szívet és nem leszünk magányosak, mert adni jó!

Kedves új beköltözők! A szeretetnél nincs csodálatosabb, és a szeretet ingyen van, hát adják önök is, és azt se felejtsék el, hogy nincsenek egyedül, mert van, aki vigyázz ránk szüntelenül. Ő feláldozta magát értünk! Köszönöm, ha végig olvasták gondolataim, és isten áldjon és védjen mindenkit!

Nagy szeretettel

„Hát ezek a kislányok itt mind csodálatosak. Próbálnék negatívumot keresni, szidni őket, de nem lehet. Fantasztikus, micsoda jó kis szobát varázsoltak ide nekem. Még számítógép asztalom is van. Ez az Attila meg úgy dolgozik, olyan tisztaságot varázsol, amilyet még nem láttam. Pedig dolgoztam nagy vállalatnál is.”

A tűzesettel kezdetém, mert ez érdekel jelenleg mindenkit, amelynek én is szenvedő alanya vagyok, mert abban az épületben van a frissen felújított apartmanom, ahol a tűz keletkezett az alagsori garázsban.

Éjjel történt, amikor már sokan javában aludtak. Én a földszinten lakom, közvetlen a tűzeset felett. A füst miatt nem lehetett eljutni a bejárati ajtóig, így a kiskutyámmal a kert felé menekültem. Ekkor már nagy volt a nyüzsgés, egymás után jöttek a tűzoltók. Az ápolók, akik éjszakások voltak – később úgy láttam berendeltek még további szakápolókat, ápolókat és vezetőket is – azonnal a földszinti apartmanokból kísérték ki és szükség esetén látták el a bentlakókat. Az emeleteken a balkonra szorultak a füst miatt a lakók, de a tűzoltók gyorsan intézkedtek, hogy mindenki biztonságba kerüljön. Mindannyian pánikban és sokkos állapotban voltunk. Ilyet még nem éltünk át. Az itt dolgozók egytől egyik feszített munkával tették a dolgukat. Nem is tudom, hogy volt ennyi jelenlétük! Minden elismerésem az övék. Igyekeztek megszervezni, hogy kit hova vigyenek az otthonon belül és kívül. Sajnos kára szinte mindenkinek van, hiszen a hűtőszekrényekben lévő élelmiszerek áram hiányában mind megromlottak, ki kellett dobni őket. Bizonyára több kár is keletkezett, csak remélni tudom, hogy a biztosító a vezetéssel karöltve legalább az anyagi kártalanításokkal tudja enyhíteni az itt lakók átélt borzalmait.

Én ennek a tragédiának köszönhetően átéltem egy csodát. A legnagyobb bajban az egyik kedves lakótársam segítő kezet nyújtott és megosztva a másik épületben lévő apartmanját, felajánlotta, hogy befogad, amíg nem tudok visszaköltözni a helyre hozott otthonomba.

Egy pár mondat erejéig, ha van még türelme olvasni, megosztanék pár gondolatot.

Másfél éve édesanyámat – aki nagy beteg volt – már minden kórházból elutasították, mert ezekben az intézményekben sokáig nem tudják ápolni a betegeket, így a hozzátartozó(k)nak kell gondoskodni az ellátásukról. Mikor teljesen kilátástalan volt a helyzet, az Olajág Otthon nyújtott segítséget, ahol a Fokozott Ápolási részlegen oldották meg a 24 órás felügyeletét és ápolását. Azt is megoldották, hogy 65 évesen beköltözve a közelében lehessek és segíthessek az ápolásában. Így közvetlen rálátásom lehetett, hogy milyen ember feletti munkát végeznek ezen a részlegen és az otthon egészét tekintve a szakápolók, ápolók, főnővérek és helyetteseik, de idesorolhatnám a vezetőket, a bentlakók életét komfortosabbá tevő szakembereket, takarítókat, portásokat és egyéb „fogaskerekeket a gépezetben”.

Vannak hibák és hiányosságok is, igen, de figyelembe kellene venni a bentlakóknak, hozzátartozóknak és másoknak is, hogy itt idős, beteg emberek vannak, akik átéltek sok rosszat, tragédiákat az életük során, megsebzett a lelkük, és már sajnos nem olyan türelmesek. Nem jól hallanak vagy nem hallanak egyáltalán, nem jól látnak, van aki magányos. Ebben az otthonban nagyon sok programot szerveznek helyben és utaztatásokkal is. Megemlékeznek a születésnapokról, az ünnepekről, amikor mindenki kap egy kis ajándékot, karácsonykor, húsvétkor feldíszítik az épületeket is.

Igen, drága ez a hely, de attól, hogy valaki nem veszi igénybe az összes szolgáltatást (uszoda, mosoda, konyha, kertészkedés, betegek kocsival utaztatása orvosi intézményekbe stb.) az intézménynek fizetnie kell ezeknek a költségeit is. 

Mindenesetre az összes érintettől továbbra is türelmet, megértést, szeretet, odafigyelést, kedvességet igényel a helyzet.

Budapest, 2023. augusztus 17.

Üdvözlettel:

„Tisztelt újpalotai Olajág Otthon!

Almassy Aladárnét,  Gizellát még  1979-óta ismertem, akkor Californiában élt,  férje halála után hazaköltözésében segítettem neki.  106 éves koráig élt az Önök Otthonában, mindig megelégedett volt, jó kedélyű, soha panaszt az ellátásra tőle nem hallottam. Okosan, élhetően alakította ki a környezetét a kis lakosztályában,  jól érezte magát. Ezt azért írom ide, mert   igen elismerendő és dicsérendő dolog az az ellátás, környezet, gondoskodás, amit Önök ott   Újpalotán  nyújtottak a részére. Egyben példamutató is lehet. ”

„Egy éve már…

Igen, egy éve, hogy elköltöztem otthonról, feladtam mindent és beköltöztem az Olajág törökbálinti otthonába. 62 évesen. Hogy miért? Röviden megpróbálom leírni.

Férjem súlyos beteg lett és kérésére elköltöztünk Pestről Érdre a testvéremékkel és a lányomékkal együtt, egy nagy házba. A fiamék is a közelünkben laktak. Sajnos a férjem egy év múlva eltávozott, s már nincs velünk. A továbbiakban az együtt lakás nem volt szerencsés, az egészségi állapotom meg egyre romlott. Nem akartam a gyerekek terhére lenni. Sokat imádkoztam, és úgy döntöttem, ez igy nem mehet tovább. Közöltem a gyerekekkel, hogy otthonba szeretnék menni, ez lesz a legjobb megoldás. Megdöbbentek, de tiszteletben tartották kérésemet.

Én már tudtam a törökbálinti otthonról, és oda jelentkeztem. Persze szorongtam, féltem, hogy mi lesz velem, hogy bírom a sok idős lakót, nem leszek-e lehangolt, stb.

Eljött az idő és szóltak, hogy mehetek az apartmanomba, ami egy szobából, konyhafülkéből, fürdőszobából és teraszból áll. A kezdeti nehézségek után, amik fél évig tartottak /egyik kórház a másik után/, a nővérek megmutatták mennyire törődnek velem; mindenre odafigyelve, szeretettel, nem hagytak magamra. A lakók is szeretettel fordultak felém, s aggódtak értem. Ezek után kezdtem magamhoz térni, s elfogadni a helyzetet, sokak megdöbbenésére. Nem voltam és nem vagyok egyedül, mert lettek anyáim, testvéreim, nővéreim és húgaim.

Ami még nagyon segített, és segít ma is, az az uszoda. Mikor megláttam, nem hittem a szememnek. Csodálatos tisztaság és odafigyelés az idős emberekre, az úszómesterünk személyében. A víz vegyi összetétele is nagyon jó. Tudni kell, hogy allergiás vagyok a túl sok klórra, és ilyen selymes vizű uszodában még nem voltam. Azon kívül a pálmák, a virágok is díszítik az uszodát. Fél órával kezdtem és ma már egy órát úszom naponta. Ez a fénypont az életemben. A napsugár, ahogy játszik a vízen, öröm tölt el, és úgy érzem, hogy ember vagyok, aki még tud valamit csinálni, hisz ami a földön nem megy az a vízben igen. Csodálatos! Nagyon örülök, hogy ez a szolgáltatás itt megtalálható, mert én már nem nagyon tudnék járni, sem ha nem lenne!

Nagyon segít minket kitartó tornával a gyógytornászunk is. Egyre többen vagyunk a tornaórán, hála Istennek! A büfé is csodálatos a mindig mosolygó Diával és fantasztikus áruival! Nincs olyan dolog, amit nem szerezne meg nekünk!

Az összes dolgozóról csak jót tudnék írni, de akkor ennek a levélnek soha nem lenne vége.

Suma summáról: a lényeg, hogy nem döntöttem rosszul, mert ilyen emberek vesznek körül. Ha szeretetet adhatok, egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés, akkor már jó a napom, mert kapok is, és ennél többre nem vágyom. Így telt el az eddigi egy év itt az otthonban.”

„Időskorban minden ember nyugalomra, biztonságra vágyik. Mi ezt itt találtuk meg Törökbálinton az Olajág Otthonban, amely ténylegesen az otthonunkká vált.”

„12 éve és hat hónapja lakom itt. Saját elhatározásom volt a beköltözés. Eleinte tartottam attól, hogy nehéz lesz az új élet. De hamar megbékéltem magammal és a világgal. Igyekszem minden programon részt venni. Leginkább a kultúra vonz, a zene és az irodalom, a színház, de szívesen kirándulok. A legeslegjobban játszani szeretek. A Scrabble a kedvencem, de jöhet a römi is. A kártyajátéknak köszönhetem a jó barátnőimet is. Mi négyen már külön is csinálunk magunknak programot, remélem, még sokáig Hogyan érzem magam itt? – Erről csak annyit, hogy egy évvel ezelőtt a húgom is beköltözött ide.”

„A 2014-es juniális kiemelkedően jó rendezvény volt Csepelen, a lakók jóval nagyobb számban jelentek meg, mint azt eddig tapasztaltam. Sokan maradtak a program végéig, ami nagyon jól esett nekem. A hangulat kiváló volt, mindenki szívesen hallgatta a kellemes zenét, különösen Gájer Kati operett énekesnő előadása tetszett.”

„Június óta havonta van Csepeli otthonunkban meseterápián alapuló mese-előadás. A mese nem csak a gyerekeknek szól, hanem a felnőttek és öregek is tanulhatnak belőle bölcsességet, jóságot, sőt, ravaszságot. Élvezzük Annamária előadását, igazi mesemondóként van jelen. Nem csak mesét hallunk, de mi is mesélhetünk, beszélhetünk saját gyerekkorunk meséiről, történeteiről. Hurrá, éljen a mese!”

„Olajág Otthon lett a mi lakásunk,
benne szintén otthonra találtunk.
Legyen minden együtt töltött óra,
békesség és öröm hordozója.”

„Férjem halála után egyedül maradtam otthon. Megláttam a hirdetést, hogy saját apartmanban lakhatok, figyelnek rám, törődnek velem, kényelmesen élhetek, nem leszek magányos. Beköltöztem három éve, elégedett vagyok mindennel. Szeretek nyüzsögni, jönni-menni. Beszélgetni. Mindig találok elfoglaltságot. Kirándulok, klubokba megyek, családi programokra visznek a gyerekek.
Úgy érzem, beilleszkedtem, ismerősökkel lehetek, mindig van néhány jó szavunk egymáshoz. Itt szerzett barátnőmmel, Margitkával igazán jóban vagyunk. Mindketten szeretjük a zenét, ő citerázik, együtt énekelünk. Már „fellépést” is szereztem magunknak, minden héten a DRF részlegen a betegeknek zenélünk, ők meg énekelnek velünk. Olyan szeretettel fogadnak bennünket, hogy minket is tovább éltetnek ezek a találkozások. Fiam vagy a lányom is, ha hívnak, mindig megkérdezik: Anya ma is fogtok énekelni?- Hát persze!- mondom.”

„2010. június 1 –én nagyon rossz állapotban jöttem be a zuglói Paskal Otthonba. Azóta 2 csípő protézis műtéten estem át. Úgy érzem, hogy itt egy biztonságos védőháló vesz körül. Mindennap a szociális csoportból érdeklődnek, hogy van-e valami problémám. Ha egészségügyi állapotom megkívánja, az ebédet felhozzák a szobába a nővérek. Orvosi ellátásban részesülök, rendelésekre, Kórház, Rendelő intézetbe, ha nem tudok elmenni, elvisznek gépkocsival. Rendezvények, kirándulások vannak, amik feldobják az egyhangú hétköznapokat és találkozhatunk és ismerkedhetünk a lakótársakkal. Jól és biztonságban érzem magam a saját bútoraimmal, berendezett lakrészemben.”

„Néhány évvel ezelőtt édesanyámat, a C épület gyengélkedő részlegén, most pedig mintegy hat hónapig édesapámat a B. épület ápolási részlegén ápolták. Mindkét esetben nagyon sok jó tapasztalatom volt, mind az ellátás, mind az ápolás tekintetében. Bátran elmondhatom, hogy az ápoló személyzet nagyon figyelmesen és odaadóan végezte a feladatát, különösen megfogott az, hogy minden ápolttal személyre szabottan foglalkoztak. Az ápolási részlegen külön gondoskodtak program lehetőségekről. Minden itt lakó ember méltóságát megőrizve töltheti itt élete hátralépő idejét. Külön figyelmet érdemel az élelmezés. Mindenki a neki előírt, diétás előírásoknak megfelelő és ízletes ételeket és italokat kapja.”