Mi a boldogság?

A boldogság 70 év táján

Ma már a boldogság
a lélek nyugalma.
Ha csitul a fájdalom,
veréb csipog a gallyakon,
s olvassák dalom.

Ma már a boldogság
a lélek csöndje.
Ha nem rikoltozik az indulat,
s ha a toll az asztalon,
papír után kutat.

Boldogság?
Nem is tudom.
Talán, ha félelem nélkül álmodom.
A gyerek nevet,
andalognak öregek,
virágillat lengi be a tereket.

Ha egyszerű a megoldóképlet,
kikeletbe torkollik az enyészet.
A karosszék a hinta,
égig röppent,
szállok, mint gyermekkoromban.
Verset horgol a papírra a tinta,
régi hímzésen ép a minta.

Ha levegőt kapok,
elsettenkednek az árnyalakok,
bíbor bor megidézi a kábulatot,
a demencia elkerül,
s nem vagyok örökösen egyedül.

A boldogág, az idő mézes cseppje,
mosolyokkal telirakott szelence,
borogatás a régi sebekre.
A Nap langyos nyála,
az ablak előtt a hársfa,
a pillanat zabolázott lángja,
a halál türelmes várakozása.

Boldogság?
A reggeli kávé,
és a jövő reménye,
az élet ritka tüneménye.

Türelmes őrző angyal,
múzsa ki nógat,
és hitele marad a szónak.
.
Fekete Edit zuglói lakónk verse