Kilépni a komfortzónából: létkérdés

2021. június 29.

Cserhalmi Imre, idősotthonban élő nyolcvanhét éves író-újságíró gondolatai:

– Azt hiszem, illenék, hogy az öregek arról is beszéljenek, miként teszik-tehetik magukat hasznossá. Hogy ne csupán szociális feladatot és érzelmi adósságot jelentsenek a gyerekeiknek, hanem nélkülözhetetlen, praktikus értéket. Az utódainkért érzett felelősség ismert megnyilvánulásain túl arra gondolok, hogy olyasmit is elmesélek az életemből a gyerekeimnek vagy az unokáimnak, ami korábban tabunak számított. Amit esetleg én magam is szégyelltem. Amit csakis bukásomank minősíthetek. Hiszen ezeket a történeteimet, illetve a tanulságaikat senki mástól nem kaphatják meg, csak tőlem. És amikor tabukról beszélek, nem csupán egy generáció beidegződésére utalok, hanem az egész társadaloméra. Fontos, hogy felmutassuk nemzedékünk eredményeit, de a gyermekeink számára elsősorban nem az ünnepségek fényei hasznosíthatók, hanem azok a tapasztalataink, amelyek életünk elkerülhetetlen hibáiról, tévedéseiről, kudarcairól, és persze leküzdésük, meghaladásuk módjairól szólnak. Csak annak a büszkesége hiteles, aki a szégyenét sem hallgatja el. Azt látom, hogy nagy valószínűséggel mindenki olyan öregember lesz, amilyen korábban is volt: a tulajdonságok a régiek, legfeljebb az arányok, a hangsúlyok módosulnak. Ilyen értelemben nme hiszek abban, hogy van egy bizonyos óra vagy évforduló, amikor az ember “elkezd készülni az öregségre”. Az élet maga a készülődés. Ha van bennünk készség az önismeretre, ha sajátunk egyfajta lelki, érzelmi kultúráltság, ha van még bennünk nyitottság, lehetséges feladatértelmezés, életszeretet, akkor jobb, hasznosabb, “érvényesebb” öregek lehetünk. Ha nem azt mondjuk, hogy “én már nem…!”, hanem azt hogy “én még igen…!”. Kilépni a sokat emlegetett komfortzónából az öregek számára létkérdés. Legyaloglom a napi 4-5 kilométeremet, akár esik, akár fúj. Az első kör annyira rosszul esik, hogy néha legszívesebben abbahagynám, de utána már nagyon jó. És sohasem addig gyaloglok, amíg jólesik, hanem legalább tíz méterrel tovább, mindig egy kicsivel tovább… Egy biztos: oktalanság önként belépni a halál előszobájába. Hát sok egyéb közt ilyesmiket gondolok az öregségről, bár én természetesen még nem vagyok öreg. Csak idősödöm.

 

Forrás: Nők Lapja, 2021. 25. szám, 18. oldal.

 

Ez a weboldal is sütiket használ!
A kényelmes böngészési élmény érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheti az Adatkezelési és Süti Tájékoztatónkat (PDF).
Szükséges:
Az weboldal működéséhez elengedhetetlenül szükséges sütik. Ezek nélkül a weboldalt nem lehet megtekinteni.
Statisztikai:
A weboldal statisztikáinak elemzésével tudjuk weboldalunkat hatékonyabbá tenni, hogy a lehető legmagasabb felhasználói élményt nyújtsuk kedves látogatóinknak. Ezért gyűjtünk statisztikai adatokat a Google Analytics segítségével, amely kizárólag az IP címeket tárolja a személyes adatok közül.
Reklámcélú:
Azért települnek ezek a sütik, hogy a felhasználók számára egyedi ajánlatot, és számára releváns, érdeklődési körébe tartozó reklámajánlatokkal tudjuk megcélozni.
Sütik működésének megtekintése Elfogadom