A fény és hang harmóniája
A zuglói Olajág Otthonok közösségének tagja, Németh Zsuzsa, életének minden pillanatát áthatja a művészet szeretete.
Zsuzsa Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult, ahol hivatásává vált az éneklés és a tanítás.
Énekművész tanárként hosszú éveken át formálta tanítványai lelkét, hangját és művészi látásmódját.
Pályáját a zene, a harmónia és az érzelmek kifejezése határozta meg, s ez a belső érzékenység kísérte át egy újabb, egészen más, mégis rokon művészeti területre, a fotózásra.
Zsuzsa számára a fényképezés nem csupán hobbi, hanem egyfajta önkifejezés és lelki utazás.
Míg a zene hangokból építkezik, addig a fotográfia fénnyel és árnyékkal komponál. Ő pedig mindkettőt mesterien ötvözi, képeiben ugyanaz a finom ritmus, ugyanaz az érzékeny figyelem és belső harmónia jelenik meg, mint amit tanári és művészi pályáján mindig is képviselt.
Fotóin keresztül egy különleges világ tárul elénk, a hétköznapok apró csodái. Nem a nagy, hangos témák érdeklik, hanem az, amit mások talán észre sem vesznek, a víztükröződés finom játéka, a fény és árnyék tánca egy üvegfelületen, a csendes pillanatok, amelyekben az élet szépsége rejlik. Minimalista stílusa letisztult, mégis mélyen kifejező. Képei nem tolakodnak, inkább elgondolkodtatnak, megállítanak.
A fotóhoz társuló címekkel együtt teljes az egész látvány.
Minden fotónak olyan címet ad, ami elgondolkodtat, néha megmosolyogtat, mindig üzen.
Zsuzsa fotói arról mesélnek, hogy a szépség nem a látvány nagyságában, hanem a figyelem mélységében rejlik, példája megmutatja, hogy a művészet nem korhoz, hanem lélekhez kötött.
Az alkotás öröme, és az esztétikai érzékenység mindig képes új formát találni. Zenéből fotó, hangból fény, dallamból látvány — ez az ő életének íve, amelyben minden műfaj egymást erősíti.
Zsuzsa művészete arra tanít, hogy a világ telis-tele van dallamokkal és fényekkel, csak meg kell állnunk, hogy meghalljuk és meglássuk őket.
