A vitaminok olyan biológiai hatású természetes szénvegyületek (szerves molekulák), melyeket az emberi szervezet nem képes előállítani, azonban ezen anyagok kis mennyiségére az emberi szervezetnek állandóan szüksége van a sejtek fenntartása vagy gyarapodása, valamint a szervek működésének biztosítása és a normál anyagcsere fenntartása érdekében.

A vitaminok esszencális (=létfontosságú) anyagok, melyek megfelelő mennyiségben főként a táplálkozás során kerülnek a szervezetbe. A vitaminok egy részét a bélbaktériumok is termelik, így ezeket a szervezet belülről megkapja, ezáltal a teljes szükségletnek csak egy részét kell a táplálékkal bejuttatni. A vitaminok többsége a szervezetben kisebb-nagyobb kémiai átalakuláson megy keresztül, amíg biológiailag/biokémiailag aktív molekulává válik.

A vitaminok elnevezése

A vitaminok elnevezésére nincs egységes, nemzetközileg is elfogadott szabály vagy ajánlás, így a hagyományoknak megfelelően az egyes vitaminokat a latin ábécé nagybetűivel jelöljük.

Az általánosan elfogadott felfogás szerint 13-féle vitaminról szokás beszélni:

A vitaminok csoportosítása

A vitaminok összetett szerves molekulák, szerkezetük nagymértékben eltér, a kémiai összetétel alapján való besorolásuk nem célszerű. Leginkább az oldhatóságuk alapján szokás őket csoportosítani.

• Vízben oldódó vitaminok: B1, B2, B3, B4, B5, B6, B12, C, H, (K)
• Zsírban oldódó vitaminok: A, D, E, K

A vízben oldódó vitaminokat a szervezet nem képes tárolni, ezért folyamatos, napi bevitelükre, esetleges pótlásukra van szükség. Ez alól kivétel a B12-vitamin, amely a májban hosszú ideig (akár 1–2 évre elegendően) raktározódik.

A zsírban oldódó vitaminok – a K-vitamin kivételével – a szervezetben hónapokig is raktározódnak. A kis mértékben vízben is oldódó K-vitamint a szervezet csak minimális mennyiségben képes tárolni.

A vitaminszükségletet befolyásoló tényezők

A szervezet aktuális vitaminszükségletét számos tényező befolyásolja (kor, nem, táplálkozási szokások, életmód, környezet, dohányzás, alkoholfogyasztás, fizikai és szellemi megterhelés, stressz), ezek azonban nagyon eltérő mértékben járulnak hozzá az igényhez:

• KOR: a vitaminszükséglet általában az életkorral növekszik, időskorban azonban már kevéssé változik,
• NEM: férfiak esetében a nagyobb testtömeg miatt nagyobb a vitaminszükséglet is egy-egy vitaminféleségből,
• FIZIKAI ÁLLAPOT: nagyobb fizikai terhelés alatt a vitaminigény is nő, fizikai munkavégzés, aktív mozgás, sportolás esetén,
• ÉLETVITEL:
  • konfliktusokkal teli életmód során vagy stresszhelyzetekben nagyobb mennyiségű vitaminra van szüksége a szervezetnek,
  • dohányzás,
  • fokozott alkoholfogyasztás,
• Betegségek, fertőzések, műtétek utáni lábadozás idején a tapasztalatok szerint fokozott vitaminigény mutatkozik,
• Fokozott veszteség esetén nagyobb a felvételi igény,
• Táplálkozási szokások, étrend
  • egyoldalú étkezés
  • szigorú vegetarianizmus

A fenti szempontok mellett fontos azt is megemlíteni, hogy a szervezet aktuális állapota nagymértében befolyásolhatja a pillanatnyi vitaminszükségletet. Ebbe többek között a bélflóra állapota is beleértendő, mivel a bélbaktériumok több vitamint is képesek szintetizálni: közülük a K- és a H-vitamin a legfontosabb.

Külső fertőzések ellen szedett antibiotikumok gyakran a bélbaktériumok egy részét is elpusztítják, aminek következtében az általuk addig megfelelő mennyiségben biztosított vitaminok esetében is nagyobb mértékű bevitelre lehet szükség.

A vitaminhiány kialakulásának lehetséges okai

• elsődleges hiány, ha a táplálékkal bekerülő vitaminmennyiség nem fedezi a szükségletet,
• másodlagos hiány, ha az emésztőrendszerbe kerülő és/vagy ott termelődő vitamin nem képes felszívódni.

Táplálkozási eredetű vitaminhiányt okozhat:

• a tartós éhezés, nem megfelelő mennyiségű, nem megfelelő minőségű étel,
• egyoldalú táplálkozás, esszenciális aminosavak– ill. fehérjehiány, szénhidrátok túlzott fogyasztása,
• koplalás, eltúlzott diéta, fogyókúra,
• hosszú ideig tartó parenterális táplálás,
• krónikus alkoholizmus.

Másodlagos vitaminhiány hátterében lehet az alábbiak állhatnak:

Emésztési zavarok:

• kóros máj-, vese- és hasnyálmirigy-működés,
• epe hiánya, ill. nem megfelelő mennyisége,
• fibrózis,
• a nyirokrendszer elzáródása,
• limfóma,
• tumor(ok).

Felszívódási zavarok:

• gyomor- és bélpanaszok, -gyulladások,
• gyomor- és bélrészek eltávolítása,
• bélben élősködő paraziták, bélférgek jelenléte,
• enzimdefektusok.

A bélflóra (bélbaktériumok) részleges vagy teljes pusztulása idején:

• hosszan tartó antibiotikum-kúra esetén.

Hosszan tartó gyógyszeres kezeléskor, többek közt:

• egyes daganatellenes szerek,
• egyes véralvadásgátlók,
• egyes fájdalomcsillapítók,
• gyakran alkalmazott hashajtók esetén.

A sorozat további részeiben szó lesz többek között a vitaminok történeti áttekintéséről, részletesebben az egyes vitaminokról, ásványi anyagokról, gyógynövényekről, illetve étrend-kiegészítőkről is.

Dr. Csihi-Szabó Adrienn vagyok az Olajág Otthonok főgyógyszerésze, 2015-ben szereztem diplomát a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán, 2020-ban tettem szakvizsgát farmakológia, farmakoterápia (gyógyszerhatástan, gyógyszeres terápia szakirányon). Jelenleg a Soproni Egyetemen vagyok gyógyszerész-közgazdász, valamint egészségügyi menedzser hallgató.

Érdeklődési területem főként a speciális betegcsoportok, idősek, gyermekek, várandósók, szoptatós édesanyák gyógyszerelésének, gyógyszeres terápiájának speciális vonatkozásai. Munkámat a bizonyítékokon alapuló orvoslás, a racionális gyógyszerhasználat és a hatékony, biztonságos gyógyszeres terápia alapelvei határozzák meg.

Budapesten élek orvos férjemmel, 5 éves kislányunkkal és Mancsi cicánkkal.