Február 25-én különleges hangulat lengte be a Zuglói Olajág Otthonok közösségi terét: Fekete Edit verses délutánjára gyűltek össze az intézmény lakói és munkatársai, Edit barátai és verseinek kedvelői.

Az esemény mottója – „Talán nem vagyok vesztes, emberként éltem minden percet” – már előre jelezte, hogy nem csupán irodalmi alkalomra, hanem mélyen emberi találkozásra készülhetett a közönség.

Fekete Edit személyisége és költészete szorosan összefonódik: verseiben jelen van a kritikai látásmód, az őszinte önvizsgálat és az a bátor, tiszta hang, amely nem fél kimondani az emberi lét törékenységét és méltóságát.

Az esemény különleges színfoltja volt, hogy Edit lánya – a mesterséges intelligencia eszközeit is felhasználva – édesanyja stílusát megerősítő, zenés videoklipeket készített. Ezek a vizuális és zenei alkotások új dimenziót adtak a verseknek: hidat képeztek a hagyományos líra és a 21. századi technológia között. A közönség nemcsak hallhatta, hanem képi és zenei formában is átélhette a költői világot, ami tovább mélyítette az élményt.

Külön köszönet illeti Lendvai Pétert, az Olajág Otthonok munkatársát, akinek szervezőmunkája és elkötelezettsége nélkül az esemény nem valósulhatott volna meg ilyen színvonalon. Az ő közreműködésével két ifjú színésznő, Dajka Szúra Szeréna, Albert Rea és ő maga tolmácsolták a verseket. Az előadások érzékenysége és szakmai igényessége emelte az alkalom fényét. A fiatal előadók és az idősebb generáció találkozása valódi szellemi összefonódást teremtett: a versek által a tapasztalat és a friss látásmód egymást erősítve volt jelen.

A délután sikere nem csupán a tapsban vagy az elismerő szavakban volt mérhető, hanem abban a csendben is, amely egy-egy vers után megszületett. Ez a figyelmes csend az együtt gondolkodás, az azonosulás és a belső megérintettség jele volt. A közösség tagjai – lakók és dolgozók egyaránt – egy olyan élmény részesei lehettek, amely túlmutatott a hétköznapokon.

A verses délután bebizonyította, hogy a kultúra, az irodalom és az új technológiai megoldások képesek közösséget építeni és generációkat összekapcsolni. Fekete Edit költészete ezen a napon nemcsak elhangzott, hanem valóban jelen volt – emberi módon, méltósággal és maradandó hatással.