A Nobel-díj a világ egyik legnagyobb elismerése, amit azok kapnak, akik sokat tettek az emberiségért – tudósok, írók, vagy békéért küzdők, és még sorolhatnánk. A díjat minden évben odaítélik olyan embereknek, akik valami újat, fontosat fedeztek fel, vagy segítettek a világ jobbá tételében. Azt szokták mondani, hogy aki Nobel-díjat kap, az örökre beírja a nevét a történelembe.
A mostani előadáson a magyar Nobel-díjasokról beszélgettünk: Szent-Györgyi Albert magyar orvosról és biokémikusról, aki 1937-ben kapta meg a Nobel-díjat, Kertész Imréről és a Sorstalanság című könyvről (Egyik lakónk, Áron László színész személyesen is ismerte Kertész Imrét, és elmesélte, mennyire jó humorú ember volt.), Karikó Katalin magyar biokémikusról, aki 2023-ban orvosi Nobel-díjat kapott, és végül, de nem utolsó sorban Krasznahorkai Lászlóról, akinek művei világszerte ismertek és elismertek. Írásai gyakran komorak, mégis mélyek és elgondolkodtatók. Leghíresebb regényei közé tartozik a Sátántangó, a Mennyei és földi szerelem története, és a Seiobo járt odalent.
Minden műve azt kutatja, hogyan lehet embernek maradni a zűrzavarban. Az irodalmi Nobel-díjjal azt ismerték el, hogy írásaiban benne van az emberiség egész küzdelme és reménye.
Az előadás végét – mely természetesen minden otthonunkban megtartásra kerül – a zuglói Olajág Otthonokban az író előremutató idézetével zártuk: Van esély a tisztánlátásra, ha képesek vagyunk eltekinteni a magunk zárt horizontjától.”
(Krasznahorkai László)
