Otthonom, az Olajág
Ebben az évben 84 éves leszek…
Tudomásul venni, hogy megöregedtünk, nagyon nehéz. Különösen olyan embernek, aki fiatalok között töltötte az életének több mint negyven évét, középiskolai tanárként.
Mintha tegnap történt volna, amikor 2022-ben, egy szeptemberi napon beléptem a Mátyás téri Olajág Otthonba. Első pillantásra riasztóan hatott rám a sok idős, segítségre szoruló ember, mintha magamat láttam volna megsokszorozva. Aztán szép lassan kezdtem megismerni az itt élőket, akik közül egyre többel éreztem lelki rokonságot, ha ezt szavakban talán nem is tudtam igazán kifejezni. Sajnos, a magánéletemben kicsit befelé forduló ember vagyok: szeretek egyedül olvasgatni, zenét hallgatni, néha egy-egy filmet megnézni.
Az otthonban mégis kellemes meglepetésként ért, hogy az itt dolgozók törődnek hangulatunk javításával, testi és szellemi leépülésünk lehetőség szerinti késleltetésével.
Nagyszerű programjaink szervezését Sárdy Zsuzsának köszönhetjük elsősorban. Ezek közül kiemelném a heti kétszeri gyógytornát. Ágika remek munkát végez, kitűnően választja ki a különböző testrészek megmozgatására irányuló feladatokat. Kedves egyénisége, együttérzése még a legzordabb reumás téli napokon is elfeledteti rossz hangulatunkat. Kiemelném még a Petőfi Irodalmi Múzeum foglalkozásait, ahol sokat bővültek ismereteink magyar költőkről, írókról.
Jelenleg folyik egy érdekes, hasznos agytorna Fige Gergely, kedves fiatalember vezetésével. Ha több ilyen programban lenne részünk, csökkenne talán a szellemileg leépült idős emberek száma.
Végül köszönetet mondok a mindenkivel megértő, segítőkész Oláh Csilla igazgatóasszonynak, aki nélkül sok minden nem menne ilyen gördülékenyen.
Mindent összegezve: hálás vagyok az Otthon dolgozóinak, a nővérek áldozatos munkájától kezdve, a szociális osztályon át az orvosi ellátásig.
Külön köszönet Gyurinak, aki sokkal többet tesz, mint ami egy portás kötelessége: kedvessége, segítőkészsége példamutató.
Végezetül köszönöm még Arankának és Andikának, hogy segítettek a szemműtétem előtti és utána való vizsgálatokon, így eltűnt már a szürkehályogom, újra jó a szemem.
Budapest, 2025. február
Hálás szívvel,
Kozma Ferencné, Erzsi néni