Minden otthonunkban meghitt, szeretetteljes megemlékezést tartottunk halottak napja alkalmából, hogy közösen hajtsunk fejet elhunyt szeretteink emléke előtt. Ez Újpalotán sem volt másképp. Sárdy Zsuzsanna beszámolója.
Sokan csatlakoztak a megemlékezéshez. Voltak közöttünk olyan lakók, akiknek a távolság vagy más körülmények miatt nem lehetséges, hogy felkeressék szeretteik sírját, így ez az alkalom különösen fontos lehetőséget jelentett számukra a méltó emlékezésre. Mások a közösség erejét és az együttlét meghittségét keresve szerettek volna társaikkal együtt emlékezni elhunyt szeretteikre.
A megemlékezés során lakóink és munkatársaink megható, vigaszt nyújtó versekkel idézték fel az emlékezés, a szeretet és az összetartozás fontosságát. A szép zenei aláfestés még bensőségesebbé tette az alkalmat, mialatt a jelenlévők mécseseket gyújtottak szeretteik emlékére.
A mécsesek fénye, a versek őszinte gondolatai, a zene és a közös csend olyan meghitt légkört teremtettek, amelyben mindannyian teret adhattunk érzéseinknek, emlékeinknek és a szeretetnek, amely az elmúlás után is összeköt bennünket azokkal, akiket elveszítettünk.
A megemlékezés ismét megmutatta, milyen sokat jelent a közösség támogató ereje, hogy a gyász terhét egymás mellett állva könnyebb viselni, az emlékeket pedig együtt őrizni. Szívhez szóló, méltóságteljes alkalom volt, amely vigaszt, lelki támaszt és a szeretet melegségét adta mindazoknak, akik részt vettek rajta.
