
Generációs programunk keretében meghívást kaptunk a törökbálinti Nyitnikék Óvoda Süni csoportjától egy közös reggelire. A meghívásnak boldogan tettünk eleget, hiszen lakóink nagyon szeretik a gyerekek társaságát és törekszünk is arra, hogy minél több lehetőséget biztosítsunk erre.
Megérkezésünkkor már terített asztallal vártak, finom szendvicset és teát fogyaszthattunk el közösen a gyerekekkel. Zoli bácsi egyből leült a gyerekek közé az asztalhoz a pici székre és meg is kezdődött a barátkozás.
A finom reggeli után a bemutatkozás következett lakóink részéről. Mindenki elmondta a keresztnevét, volt, aki vicces „álnevet” használt és úgy mutatkozott be, pl. „Mókus” (ez volt Zoli bácsi), vagy Királylány, Tündér stb.

A gyerekek jót nevettek ezen és már fel is oldódott a hangulat. Hetente egy alkalommal néptánc foglalkozás van a csoportban, ebbe kapcsolódhattunk be mi is! Felhőtlenül élvezték egymás társaságát idősek és fiatalok, rövid idő alatt szövődtek barátságok és pillanatok alatt elröpült két óra a tánccal, a sok játékkal, beszélgetéssel, simogatással, ölelgetéssel. Még javában tartott a társasjátékozás, babázás, amikor megszólalt egy csengő hang, amire a gyerekek azonnal kezdték a helyükre pakolni a játékokat, mert elérkezett a tízórai ideje. Itt már jeleztük, hogy lassan nekünk indulni kellene, de nem engedtek el minket sem addig, amig nem ültünk újra asztalhoz, a gyerekek kínáltak friss gyümölcsökkel, kaptunk almát, kivit, sárgarépát. Aztán sajnos tényleg elérkezett a búcsú ideje, de annyire jól érezte magát mindenki, hogy ígéretet tettünk, hogy gyakrabban jövünk és ott folytatjuk, ahol most abba hagytuk!
A rövid séta alatt amig visszaérkeztünk az otthonba, folyamatosan az átélt élményekről beszélgettünk és hogy mennyire feldobta mindenki hangulatát a gyerekek társasága. Öröm volt látni a boldogságot az arcokon!