Bár az ősz eljövetelében mindig van valami melankolikus, azt hiszem, idén tárt karokkal és ablakokkal várjuk, hiszen igen meleg nyarat zártunk.
Mintha régen nem ilyen lett volna az időjárás…. A tél már november végén bekukkantott az első havazással, és bizony februárig söpörtük a járdát, és hordtuk a magasszárú csizmát. Milyen élmény volt márciusban megpillantani az első zöld fűszálat, mely a napsütötte árok szélén kikandikált a vakító hókristályok közül.
Jó volt újra érezni a föld illatát, ahogy felengedett a hosszú hónapok dermedtségéből…
De most még az ősznél tartunk, amely talán a legszínesebb évszakunk. Amikor még az égő avar illata is besurrant az orrunkba, meg a fatüzelésű kályhák füstje, talán akkor volt a legtapinthatóbb, hogy vége a nyárnak… Hogy bolygónk levegője mennyivel lett tisztább, amióta az avart zsákokba gyűjtjük, nem tudom, de azért örülök, hogy megélhettem gyerekként a ködös estéken izzó avarkupacok látványát, szagát.
Az iskolakezdéskor várt minket a dolgozat, mely a „Hogy töltötted a nyarat” címet viselte általában, és rajzórákon falevelet préseltünk, vízfestékkel rajzoltunk őszi erdőt, és próbáltunk gyufaszálból és gesztenyéből emberkéket fabrikálni.
Jól esett már melegebb pulóvert felvenni reggelente, és séta közben megörülni egy hatalmas, vörös-aranyra színeződött platánfalevélnek, mely rá sem fért a 20 filléres rajzlapra.
Sok szép őszi program vár ránk itt az Olajágnál is, ahová érdemes elmenni, mert – ahogy mondani szokás – igazi kiránduló idő lesz….
Hoffman Györgyi szociális asszisztens, Zugló