A könyv szereplői nagyon sokat mondanak el arról, hogy milyen embereket szült a 20. század, és hogyan tudták azt túlélni ezen a tájon. Személyes képességekkel? Szerencsével? Hasznos kapcsolatokkal? Erős lélekkel vagy fizikummal? Mindezzel meg sok mással is. Az író, akik három éve lakik ugyanott, ahol a portréalanyai, ezért is tud empátiával, emberismerettel és tisztelettel szólni portréalanyai sorsáról, mert aligha akad olyan társadalmi réteg, élethelyzet vagy környezet, amelyről ne lennének neki is személyes tapasztalatai.
„Mindenkinek el kellene mesélnie az életét az utánunk jövőknek. Nem csak a dicsőség, a jogos büszkeség pillanatait, nem csak az eredményeket, hanem a tévedéseket, a bűnöket; a kudarcoknak nem csak a körülményekben, hanem bennünk rejlő okait is. Nem kioktató céllal, nem nosztalgiázó szentimentalizmussal, nem önfelemelő mártíromkodással, nem didaktikus politizálással, a világnak nem hazug kétpólusúvá degradálásával, hanem – mondjuk így – generációs kötelességként.
Mindig azzal a tudattal, hogy múlt és jelen, előzmény és következmény akkor is megfordíthatatlan sorrend és akkor is összefügg, ha fáj.” Cserhalmi Imre