Rólunk mondták

“Tisztelt Főigazgató Úr!

Tisztelt Intézményvezető Asszony!

Édesanyám, dr. R. Józsefné 2011. áprilisától 2015. május 12-én bekövetkezett haláláig a törökbálinti Olajág – beköltözéskor Arany Alkony – Idősotthon lakója volt.

Az otthon kiválasztását több hónapos tájékozódás, telefonos és személyes látogatás előzte meg részünkről. Ez érintett budapesti, Budapest környéki, Pest megyei otthonokat. Az, hogy Édesanyám (és családunk) a törökbálinti otthon mellett döntött elsősorban Cziráki Nóra ügyfélkapcsolati referensnek volt köszönhető. Szakszerűsége, megértő türelmessége megnyerő személyisége hamar elnyerte bizalmunkat és megkönnyítette Édesanyám nem könnyű elhatározását, hogy korábbi otthonát elhagyja, és hogy ezt az otthont válassza.

Hála a munkatársak, elsősorban az ápolónők szeretetteljes, odafigyelő törődésének hamar beilleszkedett új helyzetébe, rendszeresen tornázott, előadásokat látogatott. Lelkileg sokat jelentett számára, hogy a r. katolikus szentmiséken és liturgiákon hitéletét is megélhette.

Dr. Schay Éva doktornő fantasztikus szaktudásának és folyamatos gondoskodásának köszönhetően hamarosan – 92 éves kora ellenére – jobb fizikai és egészégi állapotba került, mint beköltözéskor. Az évek során a Doktornő részben a hetenkénti csoportos beszélgetéseik, részben a szakellátások során közvetlen, meghitt kapcsolatot alakított ki Vele, ami biztonságot és erőt adott Neki.

A halálát megelőző nehéz hetek során meggyőződhettünk arról, hogy az intézetben valóban az utolsó pillanatig figyelemmel, gyengédséggel törődnek gondozottaikkal. A szakápolók közül Bachoffer Ferencné és Bálint János voltak azok, akiknek különösen hálásak lehetünk odaadó, testi és lelki gondoskodásáért.

Levelemmel Önökön keresztül szeretném kifejezni köszönetünket minden munkatársuknak, akik nyugodt, biztonságos, szép éveket szereztek Édesanyámnak.”

Czigler Andrásné / hozzátartozó / Törökbálint

Szeretnék még egyszer….

A barátnőm meghívására voltam ott a zuglói Olajág Paskál Otthon 10. éves megnyitásának ünnepségén.
Kint ültünk az udvaron és a gyönyörű időben nagyon élveztük a szép és színvonalas előadást. Igazán kedves megemlékezés volt, és valahogy olyan érzés volt bennem, hogy jó lenne itt élni. Elég hosszú ideig jártam az Ápolási Osztályra önkéntesként.
Szóval ültünk, beszélgettünk és az emlékezés visszahozta az ott töltött önkéntes időket. Míg nem egyszer csak látom, hogy két ápolónő támogat egy idős urat, kísérték ki az előadásra. Meghatódva figyeltem azt az odaadó szeretetet, ahogy segítették ezt a lakót, hogy személyesen is részt vehessen az udvaron zajló ünnepségen. Segítették a leülésben, szeretettel megsimogatták a hátát. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy feltámogatják az ülésből és lassan, nagyon nehezen elkezdtek táncolni vele.
Nagyon meghatódtam ezen az odaadó idős emberek iránti szereteten, figyelmen, amit ez a két nővér tanúsított!
Eszembe jutott a “Vén cigány” c. dal, hogy “Még egyszer had muzsikáljak szívemből úgy igazán…” áttéve a jelen esetre: Még egyszer had táncoljak….
Párját valószínű már nem találja, nem táncol soha már… A nővérek voltak a hegedűsök.
Él az otthonban egy ember, aki megöregedett, rábízta az életét a gondozóira, és ők nagy szeretettel és megértéssel próbálták teljesíteni – gondolom – a kérését.
Megható volt!
Észrevenni az apró örömöket, mert az élet kis dolgokból áll. Teljesíteni az idős emberek vágyait, odaadó és szerető gondozónak lenni.
Meghallani Isten üzenetét: Szeressük egymást, tegyük széppé egymás életét, az idős emberekét, akik az élet alkonyán rábízzák magukat, a hátralévő életüket gondozóikra, és ők megértették a kérést..
„Szeretnék még egyszer táncolni…”
Ennyi lenne. Jó lenne, ha a jó dolgokat sok ember észrevenné! Úgy is nagyon zavaros a világ, ha kevés is a jó, azt szerintem nagyon meg kellene becsülni..
Köszönöm, hogy elolvasta!
Mittermayer Ferencné / ismerős / Zugló

„Tisztelt Klár Úr! A mai nappal elhelyeztem 87 éves édesapámat, az Önök Vezér utcai otthonában.
Szeretném megköszönni az Ön indító segítségét, valamint minden velünk kapcsolatba került munkatársának az empatikus és szívélyes hozzáállását. Különös köszönettel tartozunk Hegedűs Krisztinának a sokoldalú és készséges segítségnyújtásért.”
Ifj. Fáy József / hozzátartozó / Zugló

„Aki beteg hozzátartozója révén személyesen megtapasztalja, az tudja, hogy a demenciában és Alzheimer betegségben szenvedők ellátása, gondozása igen nehéz feladat, speciális ápolásra, gondozásra van szükségük. A szüleim a Mátyás téri intézményben ezt a különleges figyelmet és ápolást maradéktalanul megkapták.”
Fazekas Rita / hozzátartozó / Józsefváros

„Időskorban minden ember nyugalomra, biztonságra vágyik. Mi ezt itt találtuk meg Törökbálinton az Olajág Otthonban, amely ténylegesen az otthonunkká vált.”
törökbálinti lakók közös gondolatai

„12 éve és hat hónapja lakom itt. Saját elhatározásom volt a beköltözés. Eleinte tartottam attól, hogy nehéz lesz az új élet. De hamar megbékéltem magammal és a világgal. Igyekszem minden programon részt venni. Leginkább a kultúra vonz, a zene és az irodalom, a színház, de szívesen kirándulok. A legeslegjobban játszani szeretek. A Scrabble a kedvencem, de jöhet a römi is. A kártyajátéknak köszönhetem a jó barátnőimet is. Mi négyen már külön is csinálunk magunknak programot, remélem, még sokáig!
Hogyan érzem magam itt? – Erről csak annyit, hogy egy évvel ezelőtt a húgom is beköltözött ide.”

Pető Károlyné Kati néni / lakó / Újpalota

„Hosszú szenvedésem után, amikor megérkeztem tudtam, hogy itthon vagyok és azóta is itthon vagyok, megérkeztem az Otthonomba!”
Pista bácsi / lakó / Józsefváros

„A 2014-es juniális kiemelkedően jó rendezvény volt Csepelen, a lakók jóval nagyobb számban jelentek meg, mint azt eddig tapasztaltam. Sokan maradtak a program végéig, ami nagyon jól esett nekem. A hangulat kiváló volt, mindenki szívesen hallgatta a kellemes zenét, különösen Gájer Kati operett énekesnő előadása tetszett.”
Dörnyei László Józsefné / lakó / Csepel

„Június óta havonta van Csepeli otthonunkban meseterápián alapuló mese-előadás. A mese nem csak a gyerekeknek szól, hanem a felnőttek és öregek is tanulhatnak belőle bölcsességet, jóságot, sőt, ravaszságot. Élvezzük Annamária előadását, igazi mesemondóként van jelen. Nem csak mesét hallunk, de mi is mesélhetünk, beszélhetünk saját gyerekkorunk meséiről, történeteiről. Hurrá, éljen a mese!”
Hegedűs Györgyné / lakó / Csepel

„Olajág Otthon lett a mi lakásunk,
benne szintén otthonra találtunk.
Legyen minden együtt töltött óra,
békesség és öröm hordozója.”
törökbálinti lakók közös gondolatai

„Férjem halála után egyedül maradtam otthon. Megláttam a hirdetést, hogy saját apartmanban lakhatok, figyelnek rám, törődnek velem, kényelmesen élhetek, nem leszek magányos. Beköltöztem három éve, elégedett vagyok mindennel. Szeretek nyüzsögni, jönni-menni. Beszélgetni. Mindig találok elfoglaltságot. Kirándulok, klubokba megyek, családi programokra visznek a gyerekek.
Úgy érzem, beilleszkedtem, ismerősökkel lehetek, mindig van néhány jó szavunk egymáshoz. Itt szerzett barátnőmmel, Margitkával igazán jóban vagyunk. Mindketten szeretjük a zenét, ő citerázik, együtt énekelünk. Már „fellépést” is szereztem magunknak, minden héten a DRF részlegen a betegeknek zenélünk, ők meg énekelnek velünk. Olyan szeretettel fogadnak bennünket, hogy minket is tovább éltetnek ezek a találkozások. Fiam vagy a lányom is, ha hívnak, mindig megkérdezik: Anya ma is fogtok énekelni?- Hát persze!- mondom.
Drabbant Béláné Ica néni / lakó / Újpalota

„Hozzátartozóm 10 éve itt él. Nagyon megnyugtató számomra, hogy biztonságban tudom a családtagomat. Azt látom, hogy nagyon jól érzi magát, szereti a szomszédjait és az itt dolgozókat. Sosincs egyedül, örül annak, hogy valaki mindig bemegy hozzá és megkérdezik jól van-e, szeretne-e valamit. A mindennapos törődést itt megkapja.
Hozzátartozóm azt a döntést, hogy beköltözik ebbe az otthonba, teljesen egyedül határozta el, és úgy érzem, hogy helyesen döntött.
Apartmanjában nyugalom van, ami ugyanolyan jó érzésekkel tölti el, mint annak idején, amikor még a régi lakásában élt.
Az orvosi ellátása teljesen megoldott, ha kell, autóval elszállítják a rendelőbe, megvárják és vissza is hozzák, ez nyugalommal tölt el.”
Nagy Istvánné / hozzátartozó / Csepel

„2010. június 1 –én nagyon rossz állapotban jöttem be a zuglói Paskal Otthonba. Azóta 2 csípő protézis műtéten estem át. Úgy érzem, hogy itt egy biztonságos védőháló vesz körül. Mindennap a szociális csoportból érdeklődnek, hogy van-e valami problémám. Ha egészségügyi állapotom megkívánja, az ebédet felhozzák a szobába a nővérek. Orvosi ellátásban részesülök, rendelésekre, Kórház, Rendelő intézetbe, ha nem tudok elmenni, elvisznek gépkocsival. Rendezvények, kirándulások vannak, amik feldobják az egyhangú hétköznapokat és találkozhatunk és ismerkedhetünk a lakótársakkal. Jól és biztonságban érzem magam a saját bútoraimmal, berendezett lakrészemben.”
Becsei Andrásné / lakó / Zugló

Néhány évvel ezelőtt édesanyámat, a C épület gyengélkedő részlegén, most pedig mintegy hat hónapig édesapámat a B. épület ápolási részlegén ápolták.
Mindkét esetben nagyon sok jó tapasztalatom volt, mind az ellátás, mind az ápolás tekintetében. Bátran elmondhatom, hogy az ápoló személyzet nagyon figyelmesen és odaadóan végezte a feladatát, különösen megfogott az, hogy minden ápolttal személyre szabottan foglalkoztak. Az ápolási részlegen külön gondoskodtak program lehetőségekről. Minden itt lakó ember méltóságát megőrizve töltheti itt élete hátralépő idejét.
Külön figyelmet érdemel az élelmezés. Mindenki a neki előírt, diétás előírásoknak megfelelő és ízletes ételeket és italokat kapja.”

Jávori Péter / hozzátartozó / Zugló