Orvosi tanácsok az alvásról

2015. május 04.

Számos esetben lelki okok húzódnak meg a testi tünetek mögött. Ilyen esetben a test kezelése pusztán a tünetek enyhítését szolgálja, azonban ha az okkal nem foglalkozunk, akkor végeláthatatlan és színes marad a tünetek sora, amit kezelnek és mégis soha meg nem szűnő panaszokkal élhetünk.

A lélek és test kapcsolata régen ismert. Mindenki hallott az „ép testben ép lélek” mondásról, amely a test fittségének a lélekre gyakorolt jótékony hatására hívja fel a figyelmet. A test ésszerű, a teljesítőképességének megfelelő használata jótékony hatással van a lélek harmóniájára. Igaz ez fordítva is. A lelki egyensúly, a gondolataink és érzelmeink jó állapotban tartása, a pozitív gondolatok és érzelmek számos betegséget tudnak távol tartani a testtől.

De mit tehetünk ezért?

Nagyon fontos a pihenés. Az aktív és a passzív pihenés is. A passzív pihenés az alvás. Gyakori panasz az álmatlanság, amire egyszerűnek látszó megoldás az altató. Kevesen tudják azt, hogy az altatók hivatalos, gyári alkalmazási előírásai kifejezetten rövid, néhány hetes alkalmazást javasolnak. Bár elméletileg a gyártóknak gazdasági érdeke ahhoz fűződne, ha folyamatosan alkalmazzák az altatószert, mégis használati előírások kifejezetten „átmeneti vagy rövidtávú” alkalmazást javasolnak. A gyakorlat ezzel szöges ellentétben áll, gyakran éveken, évtizedeken keresztül alkalmazzák az emberek kedvenc altatóikat.

Az altatók időskori használata magában rejt mégy egy további, különleges veszélyt. Ha a beteg az este bevett altató hatása alatt éjszaka, vagy kora reggel felkel, akkor az egyensúlyozásért felelős rendszer lelassul és lassabban reagálhat. Az egyen-súlyvesztés következménye elesés és csonttörés lehet. A csonttörés miatt hosszú időre ágynak esik az amúgy még jó általános állapotban levő ember. Az esemény komoly leépüléshez, sőt halálos következményhez vezethet.

Tartósan altatóval élni tehát nem helyes. Mit lehet azonban tenni, hogy ne legyen erre szükség. Fontos tudni, hogy az ember alvás szükséglete – az egyéni különbségeken túl – az életkorral együtt is változik. Egy csecsemőnek 18-20 óra, felnőttnek 7-8 óra, idős korban 5-6 óra. Ebbe az az alvással töltött idő is bele számít, amit napközben, délután szundítunk. Nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy annyi időt aludjunk éjszaka, amennyit munkában elfáradva, délutáni pihenés nélkül töltöttünk éjszakai alvással korábban, aktív korunkban. A felszabaduló idő lehetőséget ad arra, hogy hasznosan töltsük azt az időt.

A nap közbeni aktivitás is befolyásolja az alvás mennyiségét, sőt a minőségét is. A szellemi aktivitás (olvasás, kereszt-rejtvényfejtés, társasjáték), valamint a fizikai aktivitás (séta, rendszeres torna) elősegíti a természetes elfáradást, amit természetes, pihentető alvás követhet.

Fontos az elalvás idejének helyes megválasztása. Ha nem érezzük, hogy elfáradtunk, akkor nem kell még aludni menni, helyesebb addig elfoglalni magunkat. Elalvás előtt célszerű olyan elfoglaltságot választani, ami az idegrendszerre nem jelent élénkítő hatás. Célszerűbb tehát inkább olvasni, mint krimit nézni, vagy számítógéppel foglalkozni.

Remélem sikerült gondolatot ébreszteni, amely segít abban, hogy az Olajág Otthonokban és azon kívül kevesebb idős szenvedjen csonttörést.